Házam lakói és (S)Portré – Kiállítás nyílt és könyvbemutatót is tartottak a halasi bokszolók a könyvtárban

Méltó módon zárták a jubileumi évet a halasi ökölvívók. Ma este a Martonosi Pál Városi Könyvtárban egy jó hangulatú kiállítás megnyitón vehettek részt az érdeklődők, illetve kézbe vehettek egy könyvet, ami bemutat egy kiváló ember és edző életpályát, illetve mozaikokat közöl az elmúlt 70 év halasi ökölvívóiról, a klubban folyó munkáról.

A szép számú érdeklődőt Szabó Lajos, a klub elnöke köszöntötte. Szólt arról, hogy igazán kerekre sikeredett ez az év. Hiszen közel fél éve egy emléktábla őrzi méltó módon Csenki Ferenc edző és a halasi bokszolók emlékét az egykori SERNEVÁL falán, sikerült rendezni egy remek versenyt idén is – immáron XVII. alkalommal, amelyen bemutatkoztak a klub mai versenyzői, ma este pedig a sport – mint a kultúra egy „másik” ága – találkozik az alkotóművészettel, és érdekes, izgalmas módon mindezt egy volt válogatott ökölvívó, napjainkban pályája elején álló művész, saját személyében köti össze.

Elismerését és köszönetét fejezte ki Varsányi Verának, Csenki Ferenc unokájának, aki – családjával együtt – egyik fő mozgatóereje volt az elmúlt időszak történéseinek. Megköszönte Mester Sándornak, hogy végiggondolta a jubileumi események menetrendjét, és hozzájárult azok megvalósításához, kivitelezéséhez. Természetesen mindehhez csapat kell, és ez a csapat több egy „sima” sportkörnél, hiszen egyúttal baráti társaság is, akiket éveken, évtizedeken átívelő személyes kötelék tart egyben. Üdvözölte az 1947-es csapat jelenlévő tagját dr. Viszmeg Sándort, a ’70-es évek bokszolói közül megjelent Pozsonyi Lászlót, Komlós Károlyt, Mókus Lászlót, illetve az edző feladatokat közel két évtizede társadalmi munkában ellátó Lehóczki Lászlót is.

Kozma Anita kiállítását volt válogatott edzője, Seres Attila nyitotta meg, aki maga is irodalombarát, a művészet iránt nyitott, érdeklődő személyiség. A vecsési szakember szólt személyes ismeretségük állomásairól, arról, hogyan és milyennek ismerte meg Anitát, a sportolót, és milyennek látja most őt, a művészt. Szólt arról, hogy mindig is meglepte, hogy a hosszú utakon, egy-egy verseny helyszínére Anita milyen kis csodákat tudott varázsolni, akár egy darab papír, vagy bármilyen más apró tárgy segítségével, amiknek új, sajátos tartalmat adott. – Hihetetlen kreatív volt és nagy küzdő, mindkettő szerencsés tulajdonság mind a művészet, mind a sport terén – mondta a szakember. Bemutatta Koma Anita művészpályájának eddigi legfontosabb történéseit, eseményeit. Szólt arról, milyen inspirációk érték a fiatal képzőművész-egyetemistát, a megváltozott – budapesti – élet és lakókörnyezetében, ezekre hogyan reagált, és ezeket a reakciókat hogyan alkotta tárggyá, azaz változtatta azokat saját gondolatainak kifejezőeszközévé. Őszintén ajánlotta a nagyon igényesen és szép környezetben kiállított szobrokat, Anita „Házának lakóit”, az érdeklődők és a nagyközönség figyelmébe.

Ezt követően Juhászné Czinkóczi Éva pedagógus, iskolaigazgató bemutatta azt a kötetet, amelyet Mester Sándor szerkesztett erre az alkalomra. A (S)Portré bemutat egy embert, egy városunkban régóta jelenlévő sportágat, és annak művelőit. Az igazgatónő szólt arról, hogy ez a könyv egyúttal érdekes korrajzi adalékokat is tartalmaz, hiszen mindig előkerül az adott társadalmi, kulturális közeg bemutatása is. Pedagógusként különösen nagy szerepet tulajdonít a sportnak, annak jellemformáló, motiváló erejének. Felidézte, hogy a Felsővárosi Általános Iskolából kiindulva alakult újjá az egyesület két évtizede, illetve, hogy az iskola tanulói közül sokan értek el szép sikereket, képviselték városukat, sőt hazájukat is a szorítóban, de adott esetben azon kívül is.

A mai versenyzők egy része szintén innen indult, illetve vannak most is diákjaik, akik ezt a szép, de nagyon nehéz sportot választották. Személyes tanári tapasztalatai alapján kiemelte, hogy sok, egyébként nehéz családi háttérrel rendelkező, vagy „problémásnak” tartott, esetleg nehezen megnyilvánuló, zárkózott diákból lett sikeresen előrehaladó, önbizalomra szert tevő, a helyét megálló fiatal, vagy felnőtt, a helyét megálló ember, az ökölvívásnak köszönhetően. Elmondta, hogy – ismerve a szerkesztőt, akivel sok éven át kollégák is voltak – maga is érdeklődéssel vette kézbe a könyvet, amiből megismert egy kiváló edzőt, egy jó közösséget. Olvasás közben érezte, hogy a történeteken átüt az az értő szeretet, amivel Mester Sándor a témát megközelítette, kezelte. Ezekkel a gondolatokkal ajánlja olvasni a (S)Portrét minden érdeklődőnek.

Az igazgatónő ajánlása után Szabó Lajos külön megköszönte a könyvtár vezetésének és dolgozóinak azt, hogy helyt adtak a rendezvénynek, a kiállítást befogadták.

Maga a közel 140 oldalas könyv közread egy válogatott bibliográfiát, 242 címmel, amit Horváth Etelka helytörténész, könyvtáros állított össze, és amely bemutatja a halasi ökölvívás történetének fellelhető, és helyben hozzáférhető könyv és sajtóanyagát.

„A sportnak mindenféle ága érdekelt…..” kezdi önvallomását, az emlékidézést Csenki Ferenc, díszpolgár, edző  a kötet gerincét kitevő fejezetben. Mester Sándor 2002-2003 fordulóján egy több magkazettára kiterjedő interjút vett fel Csenki Ferenccel. Ennek a szerkesztett változata átfogó képet ad, gyakorlatilag az 1946-1994 közötti időszak legfontosabb történéseiről, eseményeiről, a korszak kiemelkedő személyiségeiről (bokszolókról és sportvezetőkről egyaránt), úgy ahogyan azokat Feri bácsi megőrizte emlékezetében.

Varsányi Vera, az unoka személyes hangvételű írásban osztja meg emlékeit nagyapjáról, amit életrajzi adalékokkal, az életút legfontosabb állomásival egészít ki, a gyermekkortól egészen az utolsó időkig.

Helyet kap a kötetben a dokumentumok alapján összeállított névsor, amely igyekszik felsorolni mindenkit, aki ringbe lépett halasi színekben 1947 – 2017. között.

„Impressziók” címmel személyes emlékeket, történeteket osztanak meg családtagok, volt ökölvívók, ismerősök. A vidám, néha kissé keserédes, alkalmanként elgondolkodtató, vagy kifejezetten szórakoztató történetek hozzájárulnak a „Portré” megrajzolásához, a bennük megfogalmazódó tanulságok pedig természetesen elgondolkodtatják az embert.

„Ércnél maradandóbb…” az a szellemi alkotás, amit Csenki Ferenc útjára indított, így mindenképpen indokolt, hogy helyet kapjon az elmúlt 20 év is a kötetben. A közelmúlt, és a napjaink sikerei, eredményei, fontosabb rendezvények, adatok, azok szereplői biztosan ismerősek sokunk számára, hiszen találkozhatunk velük, ők a közelmúlt és a ma nemzedéke, eseményei.

Sok fénykép díszíti a kiadványt, amelyeknek javarésze eddig még nem került olvasóközönség elé. Érdekes, izgalmas böngészésre – emlékidézésre, vagy akár „rácsodálkozásra” – ad módot a képek átnézése, lapozgatása. A képeket részint volt bokszolók, vagy azok családtagjai, részint a rendezvényeken megjelenő, azt figyelemmel kísérő újságírók, fotósok bocsátották a szerkesztő rendelkezésére, aki nem győzte azt elégszer köszönni.

Erdei Zsolt amatőr és profi világbajnokunk, a szövetség jelenlegi elnöke írt előszót, Szabó Lajos klubelnök pedig – nagyon emberi és személyes hangulatú – utószót, a Diószegi Balázs által, Feri bácsiról 1976-ban készített portréval díszített kiadványhoz.



Szóljon hozzá!