Szoborrokonok…

A közelmúltban már hírt adtunk róla, hogy a halasi „Búsuló kurucnak” ugyanattól az alkotótól van egy hasonló zsánerű szobra Kiskőrösön, az ottani I. világháborús emlékmű a „Szomorú katona”. Nos, némiképp hasonló a történet egy másik halasi szobor esetében is. A város​,​ sokak által egyik legkedveltebb köztéri alkotása a Martonosi Pál ​V​árosi Könyvtár melletti parkban található „Madaras lány”, vagy ahogyan mi helyiek hívjuk „Ülő leány madárral”.

Az alkotó, Simon Ferenc 1973-ban készítette el ezt a szobrot, ami ettől az évtől díszíti a Szövetség teret. Sajnos pár éve vandálok ellopták, szétverték, de a város az idős mester megkeresésével „újraalkottatta” azt, azaz 2009. március 15-én, ünnepélyes keretek között felavatták az eredeti szobor másodpéldányát, ugyanazon a helyen.
Sokan elidőznek a közelében, elgondolkodnak, meditálnak, vagy csak egyszerűen békére, nyugalomra vágynak, és azt ennek a szobornak a kisugárzása biztosítja számukra.

Kialakult ezzel párhuzamosan a közelmúltban az ​hagyomány is, ha valami olyan történik az országban, vagy határ​ainkon túl akár az emberekkel, az emberiséggel, ami csendes megemlékezésre hív, szólít, bizony jópáran ennél szobornál helyeznek el egy szál virágot, gyújtanak esetleg egy mécsest.

Kevesen tudják, hogy ennek a szobornak is van egy hangulati rokona, testvére mégpedig az Európa-hírű fürdővárosban: Gyulán.

Ott került elhelyezésre a „Fiú madárral”, a helyiek szerint: „Madaras fiú” címet viselő​,​ Simon Ferenc ​1958-ban készült ​szob​ra,​ a gyulai Várfürdő utcában​. A két Da​mkó szobor között mintegy 25 év telt el, a két Simon Ferenc szobor között 15. A halasi mű bronzból, a gyulai alumíniumból készült.



A fiút ábrázoló alkotás leírása:
„A Madaras fiú egy nagy tisztáson helyezkedik el egy 50x100x250 cm-es betontömbön, amely egy kicsit megbillent az idők folyamán, de ez egyáltalán nem zavaró, mivel a fiú lazán heverészik rajta, jobb lábát felhúzva megtámasztja a lábszárán, miközben bal könyökére támaszkodik. Jobb keze mutatóujján egy széttárt szárnyú madár éppen rászállt, vagy felszállni készül. A meztelen fiú aki 200 cm hosszúságú, rávetegen nézi az ég felé szálló madarat. A kompozíció a félbemaradt mozdulatok feszültsége ellenére barátságos nyugalmat és egyensúlyt sugároz.” (Szórád Péter – in. www.kozterkep)

Érdekes, hogy a gyulai szobor, eredetileg nem ott volt felállítva. Az egyik műkedvelő – és értő – hozzászóló szerint: A Művészet, 1961 januári számában (14. p.) az olvasható az alkotásról, hogy eredetileg az Újpesti (IV. kerület) Szent László tér közelében állt, a házak között. D. Fehér Zsuzsa, a cikk írója pontosan így fogalmaz: „E téren állott egyébként Simon Ferenc fiú aktja, melyet sajnálatos módon eltávolítottak”. Okként a túlzott szemérmességet jelölték meg.

Hm… Bármi is volt, legyen a sorsuk, a szobrainknak velünk élnek, életünk részét képezik. Van, amit elfogadunk és együtt élünk vele, van amit megszeretünk és a magunkénak érezzük. Halas szerencsé​s​,​úgy gondolom, sok érdekes és értékes köztéri alkotással büszkélkedhet, aminek a többségét magunkénak érezzük.

Én így vagyok a Madaras lánnyal is.

​Szöveg: Mester Sándor/Fotó: Szórád Péter,kozterkep.hu​

Szóljon hozzá!