26 évvel ezelőtt történt Magyarország egyik legsúlyosabb busztragédiája – VIDEÓVAL

Kép: Tokaji Tamás gyűjteménye, IHO

26 évvel ezelőtt történt Magyarország egyik legsúlyosabb busztragédiája Pörbölyön. Két ellopott akkumulátor hiánya okozta a balesetet – írta a Szeretlek Magyarország a tragédia évfordulóján. Kiskunhalason kapta meg a vonatvezető a rendelkezést, hogy az útátjárón csak 15 km/h sebességgel haladhatnak át. Erről tájékoztatta a mozdonyvezetőt is. Ám a vonat mégis 78 km/órával érkezett az érintett szakaszra.

“Még a mai napig is elakad a hangom… és könny szökik a szemembe, ha arra a napra gondolok. Az ember nem tud úgy átmenni a vasúton, hogy ne jusson eszébe a tragédia” – mondta nekünk telefonon Szentes Gábor. Ő 1993-ban negyedikes diák volt abban a bátaszéki iskolában, ahová osztálytársa és barátja, a 12 éves Zoltán nem érkezett meg. A fiú volt az egyik áldozata a pörbölyi tragédiának.

1993. február 12-én történt Magyarország máig egyik legsúlyosabb buszbalesete: a Pörbölyről Bátaszékre tartó, kisiskolásokat szállító busz a nyékipusztai vasúti átjárónál felhajtott a sínekre és elgázolta egy vonat. A vonat kettészakította a gyerekekkel teli buszt és hosszú ideig tolta maga előtt. A balesetben 12-en veszítették életüket, 11 kisgyerek és a buszvezető, illetve még 18-an megsérültek.

Mi lesz most? Itt a vonat!

A kb. 650 főt számláló Pörbölyön 1993-ban nem volt általános iskola, így a gyerekeket minden reggel a Gemenc Volán busszal szállította át a közeli Bátaszékre. A busz nem csak Pörbölyön állt meg: a környező tanyákból is összeszedte a gyerekeket. Február 12-én is így történt, amikor a busz az 55-ös főútról dél felé fordult a nyékipusztai átjáróhoz.

A ködös péntek reggelen a buszvezető nem látta a közeledő Bátaszék-Baja-Kiskunhalas vonalon közlekedő személyvonatot, ami a megengedett 15 km/óránál sokkal gyorsabban, 78 km/órás sebességgel haladt.

A busz a fedélzetén 29 kisgyerekkel felfutott a sínekre, ahol a 200 tonnás vonat elgázolta és kettészakította azt.

A szörnyű tragédiában 10 kisgyerek a helyszínen életét vesztette. A legfiatalabb diák 8, a legidősebb 13 éves volt. Egy 13 éves fiú egy nappal később, szombat hajnalban a szekszárdi kórházban belehalt sérüléseibe és szintén a baleset utáni napokban halt meg a bajai kórházban kezelt buszvezető is. A sérült gyermekek közül volt, akit szakadt léppel, megrepedt májjal műtöttek, de olyan is akadt, akinek a lábát már nem sikerült megmenteni.

“A busz ráfordult a sínre. Csodálkoztam, hogy miért nem áll meg, hiszen napok óta nem ég a fénysorompó, ezért mindig meg szokott állni a sín előtt. Most meg csak ment tovább. Köd volt, de azért én észrevettem, hogy jön a vonat. A barátnőmnek oda is kiáltottam, hogy ‘mi lesz most?! itt a vonat!’ Aztán elveszítettem az eszméletemet. Mikor magamhoz tértem, mindenhol vért láttam, meg azt hallottam, hogy a gyerekek sírva hívják az anyukájukat.”

Ezt egy könnyebben sérült, 8. osztályos lány mesélte a másnapi Népszabadságnak. A lap azt írta, hogy a pörbölyiek autón, stoppal, biciklin percek alatt a helyszínen teremtek és sírva, üvöltve keresték a roncsok között gyermekeiket.

“Sírva rohantam ki a sorompóhoz. Őrjöngve kerestem a lányomat a véres és sáros testek között. Jajveszékelve kérdezgettem a többieket, hogy a lányomat látták-e?! Valaki egyszer csak megszólalt, hogy ott a te lányod. És tényleg ott volt. Feküdt a földön, és még ő vigasztalt: Ne sírj, anyu, élek!” – idézte a Népszabadság az egyik helyszínre érkező édesanyát.

Sok gyermek életét az influenza mentette meg: a buszon eredetileg a gyerekek száma 60 körül kellett volna legyen, ám sokan a betegség miatt nem mentek iskolába.

“Ott ültünk volna az ablak mellett a tesómmal a buszon, de hála az anyukánknak, nem mentünk. Megmentett minket”

– írta egy hozzászóló a Népszava archív cikke alatt kommentben.

A helyiek közül szinte mindenkit érintett a baleset, mert mindenki közelebbi vagy távolabbi rokona mindenkinek. A Népszabadság a balesetet követő szombatot úgy írta le, mintha Pörbölyön megállt volna az élet. A gyászolók bezárkóztak otthonukba, a sérülteket szeretteik a kórházba kísérték, mindenki a híreket várta. A borzasztó tragédia az egész országot megrázta. Részvétét nyilvánította Antall József, Göncz Árpád pedig táviratot küldött Pörböly polgármesterének, Gayer Jánosnak. A polgármester a Népszabadság tudósítójának azt mondta:

“Kimondhatatlan fájdalom ért minket. Ezt a tragédiát a falu talán sosem fogja kiheverni.”

A mögöttem lévő padban ült, már csak virág volt a helyén

“Korán reggel az osztályfőnökünk rohant be sírva az osztályterembe és mondta, hogy mi történt… Gombóccal a gyomrunkban ültünk az osztályteremben és vártuk a fejleményeket” – ezt Szentes Gábor mesélte lapunknak. Gábor ma Tirolban él, de máig hazalátogat Bátaszékre, ahol született és felnőtt. Azt mondja, hogy az, akinek valaha valamilyen köze volt a balesethez, azon az útszakaszon képtelen úgy elhaladni, hogy ne szoruljon össze a szíve. Nekünk is néhol megremegő hangon nyilatkozott.

“A Zolika ott volt a buszon… Talán mi voltunk a legrosszabb gyerekek az osztályban. Zolika egy vidám, kerekfejű gyerek volt. Még 25 év után is megremeg a hangom, ha rá gondolok. A mögöttem lévő padban ült a Zoli, egy másik Zolival, mi hárman jó barátok voltunk.

Onnantól kezdve abban a tanévben az ő helyén minden nap csak egy váza és egy friss szál virág volt…”

– mondta elcsukló hangon Gábor.

“Nem tudok arra úgy elmenni, hogy ne arra gondoljak: egy busznyi gyermek halt meg ott. Csak azért, mert a buszsofőr figyelmetlen volt… Vagy én nem is tudom, miért” – mondta, majd hozzátette, hogy ő úgy emlékszik, “rettenetesen nagy” köd volt aznap, és úgy tudták, hogy a buszvezető volt a vétkes, mert nem volt elég körültekintő.vesvdKép: Tokaji Tamás gyűjteménye, IHO

Az igazi felelős sosem került elő

A tragikus szerencsétlenség kivizsgálására a kormányfő szakértői bizottságot hozott létre. A vizsgálatok után kiderült, hogy a busz és a vonat is kifogástalan állapotban volt, illetve a vonat- és a buszvezetői papírjai is rendben voltak. A balesetet nem csak a köd és a buszvezető esetleges figyelmetlensége okozta. Az átjáróban január 29-e óta nem működött a fénysorompó,

mert ismeretlen tettesek kilopták belőle az akkumulátorokat.

Emiatt a MÁV írásban figyelmeztette a mozonyvezetőt, hogy a hibás fénysorompó miatt azon az útátjárón csak 15 km/h sebességgel haladhatnak át. Ezt a rendelkezést Kiskunhalason kapta meg a vonatvezető, erről tájékoztatta a mozdonyvezetőt is, ám a vonat mégis 78 km/órával érkezett az érintett szakaszra.

A vonatvezető a tárgyaláson elmondta, hogy a rendelkezést úgy értelmezte, ha jók a látási viszonyok, akkor nem szükséges a vonat lelassítása. Éppen ezért fél kilométerrel az átkelő előtt leadott egy kürtjelzést. Miután észrevette a buszt, ami akkor már kanyarodást jelzett, még egy kürtjelzést leadott, de nem gondolta, hogy a busz kanyarodni is fog. Végül meghúzta a gyorsféket. Az ütközés után a vonat 150 méteren keresztül tolta a buszt maga előtt.

A nem működő fénysorompó és a figyelmen kívül hagyott sebességkorlátozás mellett a buszvezető is hibás volt: ha nem működik a fénysorompó, a KRESZ szabályai szerint meg kell állni az átkelő előtt. Az 56 éves buszvezető azonban csak lassított, majd felhajtott a sínekre, talán azért, mert azt gondolta, a vonat már elhaladt (a vonat ekkor késésben volt, ezért is ment annyira gyorsan). A buszvezető elleni eljárást a halálakor megszüntették, a vonatvezetőt pedig 3 év börtönre ítélték.

Egyvalakit azonban sosem kerítettek elő: az akkumulátortolvajt.

“Két hete rossz a fénysorompó és képtelenek voltak megjavítani. 14 ezer forint, és nem volt rá pénz?” – idéz egy dühös helyi férfit a Népszabadság február 13-i cikkében. A MÁV – bár tudott a hibáról, ami január 29-e óta fennállt – csak a baleset napján, a tragédia után cserélte ki az akkumulátorokat.

A Népszava 1993. februári archív cikke alatt két évvel ezelőtt azt írta egy kommentelő, hogy a környéken régóta ismert volt a tolvaj kiléte. Mivel ezek csak híresztelések, nem lehet őket tényként kezelni. Ő a kommentjében azt írta, hogy

Bátaszéken találták meg az akkumulátorokat egy fiatal férfinél, de nem tudták rábizonyítani, hogy ő lopta el.

A nő lapunknak azt mondta, “az akkumulátort megtalálták egy bátai szerelőnél, aki azóta már elhunyt. Traktorokat javított. A rendőrök eljutottak a traktor alapján egy illetőhöz, aki viszont tagadta, hogy ellopta, azt állította, hogy baján vette valakitől a piacon. Így nem sikerült rábizonyítani máig a lopást. Pedig sok lopással kapcsolatosan a rendőrök abban az időkben nála kezdték a házkutatásokat.”

“Ha tényleg ő vitte el az akkumulátort, sok gyermek élete szárad a lelkén…” – tette hozzá.

Bátaszék, 1993. február 11.
Egy pörbölyi iskolásokat szállító autóbusz ráhajtott az Alsónyék és Bátaszék közötti vasúti átjáróra, ahol nem működött a fénysorompó s a Bátaszék felé haladó vonat kettészelte a járművet. A balesetnek tizenegy halottja és tizennyolc sérültje van.
MTI Fotó: Kálmándy Ferenc

A tragédia hatása

“A temetésen az egész iskola ott volt. Egy szál virággal a kezünkben álltunk és emlékeztünk” – mondta Gábor.

A baleset hatására Pörbölyön iskolát alapítottak, hogy a tragédia soha többé ne ismétlődhessen meg. A tragédia után országos adakozás indult meg, 18 millió forint gyűlt össze, amiből az érintett családokat, a gyerekek temetését és az iskola megnyitását támogatták, illetve egy emlékművet is készítettek a tragédia színhelyén.

A baleset után egy miniszteri rendeletben kötelezték a MÁV-ot, hogy javítsa meg a hibás biztosítóberendezéseket és hogy cseréljék le az akkumulátorokat egyedire, hogy megnehezítsék ezzel a tolvajok dolgát.

Ezek az intézkedések azonban aligha feledtetik bárkivel a tragédiát. Megkeresésünkre egy korábbi bátaszéki óvodapedagógus, akinek a csoportjába több áldozat is járt korábban, azt mondta, hogy nagyon meg kell gondolnia, mit mond, mert a faluban még 25 évvel később is mindenkit nagyon érzékenyen érint a tragédia.

forrás: szeretlekmagyarorszag.hu

További friss hírek