A múzeumandragógiai konferencián tartott előadást a kiskunhalasi helytörténész

A múlt héten rendezték meg Nyíregyházán,” Múzeum határok nélkül” címmel, a múzeumandragógiával foglalkozó szakemberek, a muzeológusok és az érdeklődők számra azt a konferenciát, amely egy – hazánkban – viszonylag fiatal szakterülettel, a felnőtt közönség és a múzeumok kapcsolatával foglalkozik.

Mintegy két évtizede kezdték meg hazai szakemberek – közöttük a kecskeméti, néprajzos és népművelői kötődésekkel is rendelkező Kriston Vizi József (MME Múzeumandragógia tagozat vezetője) – a gondolkodást a múzeumok meglévő és lehetséges szerepéről a XXI. században.

Lassan formálódik a „múzeumandragógia” definíciója [1], azonban a köznyelv számára talán egyszerűbb, ha úgy fogalmazunk, hogy ennek a területnek az a fő célja, hogy a múzeumot látogatók – jelen esetben a felnőttek, hiszen a gyermekek, fiatalok esetében a múzeumpedagógia területe már régebb óta, szép eredményekkel van jelen – ne csak alkalmi betérők, „szemlélődők” legyenek. Egyrészt fel kell kelteni az igényt arra, hogy a múzeum több legyen, mint „egy kipipálható látványosság” az emberek számára, hanem élő, valós, két vagy többoldalú, akár interaktív kapcsolat lehetőségét biztosító intézmény, műhely. Be kell építeni azokat az új tudományos, informatikai lehetőségeket – kép és hanghatások, multimédia, aktivizáló eszközök -, melyek ma már az élet minden területén rendelkezésre állnak, kár lenne „kívül maradniuk a múzeumok szentélyein”. Figyelemmel kell kísérni a – változó – látogatói, „múzeumhasználói” igényeket, és egyszerre kell biztosítani az értelmes kikapcsolódás, a tudatos „befogadói hozzáállás”, az ismeretszerzés, az alkotóvágy, de az önképzés, önművelés, tanulás, vagy akár a tudományos tájékozódás lehetőségét mindenki számára.

A Pulszky Társaság (Magyar Múzeumi Egyesület) égisze alatt, az „Év múzeuma 2019.” címmel kitüntetett nyíregyházi Jósa András Múzeumban közel másfél százan gyűltek össze, egyrészt a tapasztalatok értékelésére, másrészt jó gyakorlatok továbbadására, megismerésére, valamint a lehetséges jövőkép/ek felvázolására.

A plenáris ülések mellett első nap hét, második nap három szekcióülésre is sor került.

A második napon, a „Múzeumok a turisztikai desztinációban. Múzeum és az idegen forgása” címet viselő tematikus ülésen vett részt és tartott előadást Mester Sándor kiskunhalasi népművelő, helytörténész.

Mester azt a 2016. óta tartó folyamatot mutatta be, melynek során kialakult egy kapcsolat, amiből érdemi együttműködés lett közte, a Kuruc Vitézek Egyesület (azaz egy kiskunhalasi civil szervezet), és Ausztria egyik legjelentősebb hadtörténeti emlékhelye, a Dürnkrut-Jedenspeigen csatahely, illetve az itteni önkormányzatok, múzeumi szervezetek között.

Magáról a folyamatról – emléktábla, múzeumi anyag közvetítése, kiállítás-rendezés, partnerség, középkori vásár, hadijáték, magyar/kun emlékhely – már több alkalommal hírt adott a média is.

A halasi népművelő – jó gyakorlatként – azt a folyamatot mutatta be elsősorban, ahogy új adatok, hangsúlyok, kapcsolatrendszer alapján két osztrák kisváros, de különösen Jedenspeigen, megpróbálja a „fő turisztikai útvonalról”,  Pozsony-Dévény-Hainburg-Petronell/Carnuntum-Bécs, „elcsalogatni”, a mintegy hatvan kilométerre fekvő morvamezei térségbe a látogatót, turistát. A meglévő csehországi érdeklődők (akik számára afféle „kultikus emlékhely” az egyik legnagyobb uralkodójuk, II. Ottokár halálának helye) további bővülése mellett tudatosan szeretnének a magyar – felvidéki és anyaországi – látogatók érdeklődésére is alapozni.

Az 1978-ban kialakított, de önmagában kevés „érdekességgel” szolgáló csatahely, kiállítás és emlékpark mellet, ehhez azonban ma már „mást és másként” is kell adni, ha látogatókat, érdeklődőket várnak.

Mester szólt arról a határon átnyúló összefogásról, fejlesztésről, ami Alsó-Ausztria tartomány és a Kis-Kárpátok – méltán híres – szőlő és bor régióinak az összekapcsolásával valósult meg, és az eredménye egy nagyon elegáns, mértéktartó „vinotéka” kialakítása a jedenspeigen kastélymúzeum kapubástyájában. Az igényes borbemutató-borozó-borbolt,  „ráépülve” a régió borfajtáira, egyrészt „bormúzeumként”, másrészt gasztro-kulturális vonzerőként növeli a kínálatot. A kétévente megrendezett „Középkori vásár és lovagi játékok” a térségben – melynek ebben az évben félszáz halasi, és minimum ennyi cseh, több száz szlovák látogatója is volt az osztrákok mellett -, szintén jó hírét viszi az érintett településeknek, múzeumoknak.
Ahogy „ott” fogalmaztak, „Aki eljön megnézni a múzeumot, utána szívesen megiszik egy pohár bort esetleg… de aki a bor különlegességek miatt jön, az biztos, hogy végigjárja  a kiállítótermeket is. Ha ezt megtette, reményeink szerint marad nálunk pár napot, vagy, ha nem volt szándéka, visszajön legközelebb.”

A középkori fesztivál és lovagi játékok (német nyelvű) videók:

Ennek szellemében újították meg a jedenspeigeni „Habsburg kastély” múzeumát. Az Európa szerte ismert Cantat Heritage & Innovation GmbH bevonásával egy minden igényt kielégítő – multimédiát, informatikai eszközöket felvonultató – kiállítást építettek.  Báló Zoltán régész, muzeológus – a bécsi cég, szerbiai Zentán születetett, a szegedi egyetemen végzett (!) munkatársa –  a 2018. évi emléktábla-avatás és az akkor tartott rövid előadás alapján, Wolfgang Galler osztrák történész és Alfred Kridlo polgármester javaslatára bevonta a halasiakat és külön is Mester Sándort az új anyag, összeállításába. Mivel a helyi emlékezet „Wunderwaffe der Kumanen”, illetve   „Devillsh warriors”– ként gondol, mind a mai napig, a csatában kulcsszerepet játszó a visszacsapó íjra, a magyar harcosokra, illetve sajátos viseletükre, jelentős szerepet, hangsúlyt kapott a tárlókban, faliképeken a magyar/kun anyag. Ezeket, Szalma József íjkészítő és Aba-Kaszás Ákos nemezkészítő mesterek munkáit és a halasi szakember által – is  – ajánlott középkori kun ábrázolások másolatát, központi térben helyezték el, az árpád-házi magyar történelem vázlatos bemutatásával együtt.

Német nyelvű video a kiállításról: https://www.youtube.com/watch?v=-sGivM4q5n4

Fontos megjegyezni, hogy mindez egy 2006-os kiskunhalasi Felsővárosi Általános Iskolában indított pályázattal, majd dr. Négyesi Lajos hadtörténész 2009-es kiskunhalasi előadásával indult. Ennek köszönhetően vált 280 km-es távolságból „(múzeum)látogatóvá” a halasi helytörténész 2016. és 2017. nyarán. Ezekről a tapasztalatokról tartott „előadást” a halasi egyesületnek (2017. és 2018. években), akik melléálltak, készült egy emléktábla tavaly ennek az „(együtt)működésnek” az eredményéből, ami végül is egy „ aktív szerephez: múzeumalakítás”-hoz vezetett …

Érdeklődés–ismeretszerzés-múzeumlátogatás-ismeretátadás-mozgósítás-együttműködés-anyaggyűjtés-múzeumalakítás ….mi ez, ha nem a klasszikus MÚZEUMANDRAGÓGIA ?

A halasi előadásnak sikere volt, többen érdeklődtek – az időkeretbe már bele nem férő – részletek, háttér iránt. Kapott pár előadásra szóló felkérést is.

Meg kell jegyezni, hogy a nap hátralévő részében folytatódott a „kun” irányvonal, hiszen Mester Sándor után Rosta Szabolcs múzeumigazgató (Katona József Múzeum, Kecskemét) a közelmúltban átadott, és máris sok látogatót vonzó „Kiskun Emlékhely Szank Vezér Szállásán” létrejöttét, a hozzá kapcsolódó kutatási eredményeket, és a megvalósult új kiállítóhelyet, emlékparkot mutatta be, szintén nagy érdeklődést kiváltva.

Videó bemutató a szanki kiállításról:   https://pazirik.hu/projekt/kiskun-emlekhely-szank-vezer-szallasan/

[1] A múzeumandragógia a múzeumok, a muzeális jellegű intézmények, civil közösségek, a kulturális örökség védelmével, őrzésével megbízott szervezetek felnőttképzési, felnőttoktatási tevékenységének lehetőségeit, a felnőttek tanulásának feltételeit vizsgálja, valamint azokat a törvényszerűségeket igyekszik feltárni, amelyek intézményes vagy intézményen kívüli múzeumi keretek között hatékonyabbá tehetik a felnőtt egyének, a felnőtt közösségek számára “az élet teljes körére kiterjedő” tanulási, önművelési, képzési, önképzési, személyiségfejlesztési eredményeit. „ (Kurta M. 2007.)

 

További friss hírek