Az örökké elfeledett hősi halott – Marancsik Pál halálának kálváriája

December második hétvégéjén tartotta Európa 1944-1945 című online konferenciáját az MTA II. világháború története albizottsága a Fulton School of Liberal Arts, Salisbury University és a Wesley János Lelkészképző Lelkészképző Főiskola közös szervezésében.

Végső István (Clio Intézet) történész az 1944. március 19-i német megszállás egyetlen jelentősebb katonai ellenállásáról beszélt előadásában. Ezen a napon, Újvidéken, a péterváradi hídon a 16. határvadász zászlóalj tűzharcba került a német csapatokkal. Lonkay László hadnagy parancsnoksága alatt lévő hídőrség ellenállt a németeknek az utolsó töltényig. Németek részéről egyes források szerint több mint 25 halott volt, míg magyar oldalon az egyetlen hősi halott, Marancsik Pál tartalékos honvéd volt. Két nappal később temették el Bácsalmáson, a foglalkozása szerint napszámos férfit.
Ott, ahol egykor lakott 1949-ben utcát neveztek el róla, de máig érthetetlen okokból Narancsik Pál nevet adták a közterületek. Sírján is ez a név szerepel. A munkásmozgalom ellenállói közé sorolták, majd hosszú hallgatás következett. Felesége elköltözött a településről, sírja elhanyagolttá vált. 1975-ben az ifjúgárdisták, 1999-ben a határőrség tette rendbe a nyughelyét.

A szakirodalom változatosan, mai napig hol Narancsik, hol Marancsik névvel illeti a német megszállókkal szembe szálló magyar hősi halottat. Családfakutatás módszereivel is bizonyható, hogy a felső-bácskai család Marancsik volt, mégsem történik meg nevének helyreigazítása. Személye nem vált a magyar emlékezetpolitika és emlékezetkultúra részévé.

További friss hírek