Elismerésben részesült Tóth Istvánné

Háromnapos konferenciát tartott Siófokon a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesülete.

A  programsorozat a  „Múlt diktálja a jövőt” címet kapta, mely arra utalt, hogy harminc éve kezdték meg munkájukat az első – kísérleti jellegű – családsegítő szolgálatok, szám szerint 12 településen, ebből kettő Budapesten. 25 éves a szociális és 20 éves a gyermekvédelmi törvény, ezek a kerek évfordulók is szóba kerültek. Kiskunhalason, a „második körben” – közel nyolcvan helyszínnel együtt – kezdte meg munkáját a családsegítő szolgálat, melynek alapító vezetője volt, az akkor országgyűlési képviselő Tóth Istvánné.

Az első nap került sor szakmatörténeti előadásokra. Az akkori kezdeményezők – államtitkár, szakpszichológus. szociológusok – emlékeztek az előzményekre, a nagy „TBZ (társadalmi beilleszkedési zavarokkal foglalkozó) kutatásra”, Ferge Zsuzsáék publikációira és a különböző tudományos vizsgálatok eredményeire, melyek elfogadtatták az akkori politikai vezetéssel, hogy vannak olyan társadalmi problémák, amik csak egy hozzáértő, professzionális csapat, és egy megfelelő intézményi háttér bevonásával kezelhetők.

A megfelelő háttér biztosításáért lobbizott – mai szóhasználattal – a kiskunhalasi Tóth Istvánné is. Nem csak beszélt a megoldandó problémákról, hanem feladatot is vállalt. Partnerre talált az akkori tanácselnökben, Szabó Károlyban és együttműködésüknek köszönhetően hamarosan, az országban elsők között, Kiskunhalason is egy új intézmény állt rendelkezésére a szociálisan átmenetileg, vagy tartósan nehéz helyzetbe kerülteknek.

A tanácskozáson a résztvevők felelevenítették a „hőskort”, amikor egyszerre kellett intézményt alapítani, , megteremteni a képzés alapjait, tanulni és tanítani egymást, egy szakmát kodifikálni jószerével a semmiből, miközben sokan maguk is megdöbbentek mekkora és milyen szociális problémák vannak a felszín alatt, amik most – hogy van rá lehetőség, mód – sorra jönnek elő, és amiket kezelni kellett.

A halasiaknak már az induláskor rövid idő alatt jó szakmai hírük lett, több tanácskozást, tanulmányutat szerveztek, tartottak városunkban szakmai megbeszélést, konzultációkat is. A konferencia alkalmával meghívták az alapítókat, a kezdetek, a „hőskor” résztvevőit. Nagy szeretettel fogadták Irénkét, szemmel láthatóan komoly szakmai tekintélynek örvendett a többiek körében.

Sokan méltatták Tóth Istvánné szerepét az országos és a helyi indulásban, így nem véletlen, hogy egyike volt annak a 19 főnek, akit a konferencia alkalmával elismerésben részesítettek.   A MACSGYOE díszoklevelét és külön erre az alkalomra készített egyedi plakettjét vehette át Takács Imre egyesületi elnöktől.

Meg kell jegyeznünk, több alkalommal felmerült már, hogy időszerű lenne összeszedni, archiválni Halason is, a szociális ellátás professzióvá válásának, intézményi háttere kiépülésének dokumentumait, a közöttünk lévő alapító munkatársak visszaemlékezéseit, hiszen városunk sok tekintetben úttörő szerepet játszott ezen a szakterületen: A Baky- kastélyban megkezdett tanyai idősek gondozása, a családsegítő, a tanyai diákotthon: mind, mind nagyon fontos adaléka a helyi, de az országos szociális munkának – amit ekkor még persze nem is neveztek így, de már létezett. Ugyancsak érdekes és érdemes lenne a szakma-, és a társadalom-történet elé tárni – újra – Lakatos Vince 1970-es évek végén a tárgyban alkotott filmjeit, amik bemutatásukkor egy országot „tettek szociálisan érzékennyé”, de mára mintha kissé feledésbe merülnének. Méltatlanul.

A tanácskozáson több mint, háromszázan vettek részt az ország minden tájáról.   A szakmai napon az egyik szekciót – amely a „szociális munka szerepváltozásaival” foglalkozott – Mester Sándor, kiskunhalasi szakember vezette.

Fotók: Mester Sándor

 

További friss hírek