Felvidéken jártak a kisszállási és a kunfehértói diákok

A Kisszállási Sallai István Általános Iskola és a Kunfehértói Általános iskola hetedikesei ebben a tanévben a Határtalanul program keretében Szlovákia magyarlakta területeit keresték fel. A kirándulás 2018. szeptember 18—21-ig tartott. Beszámoló.

A kisszállási és a fehértói gyerekek hamar összebarátkoztak, ez látszik a mellékelt fényképeken is. A szállásunk Tátralomnicon volt, a Hotel Tatranec hangulatos szobáiban laktunk.

Első napunk délelőttjén egy rövid ipolysági megállás után Selmecbánya várt minket. Megtekintettük a bányászati múzeumot, ami a föld mélyében volt, így a csillék keskeny vágányán bandukoltunk. A városközpontban egy rövid sétát tettünk, közben megkóstoltuk a helyi fagyit, ami mindenkinek ízlett. Újra buszra szálltunk és nemsokára beértünk Besztercebányára. A városnézés része volt a templomnak és a mellette lévő sírkertnek a megtekintése. A hatalmas főtéren állva már a lenyugvó nap vöröses fényében búcsúztunk el a városból, ezután indultunk el a szállásunkra.

Második napunkon délelőtt Késmárkon voltunk, ahol megcsodáltuk a híres fából készült evangélikus templomot; jártunk a Thököly-mauzóleumban, ahol megkoszorúztuk a híres kurucvezér sírját, s természetesen a Himnuszt is elénekeltük. A délután már a Magas-Tátra bércei között talált bennünket: egy hatórás gyalogtúrát tettünk kb. 1500 méter magasságban egy gyönyörű, felejthetetlen, egyben igen nehéz, köveken és gyökereken át vezető turistaúton a Poprádi-tóhoz. El is fogyott a húsos makaróni este az utolsó szemig… A harmadik napon délelőtt egy völgyben fekvő nagyon hangulatos kisváros, Lőcse látta vendégül a csoportot. A híres Szent-Jakab templom mellett a város ékessége a patinás szálloda, valamint a városháza épülete. Utunk következő állomása a szepesi vár volt. Az egyedül álló szirtre épült középkori erődítmény e sorok írójában a sümegi várat idézte fel. Nem volt egyszerű a feljutás a várkapuig: az évszázadok tükörsimává csiszolták a köveket, bizony a kőfalon meg kellett fognunk a láncot kapaszkodóul.

A nap hátralévő részében Szlovákia második legnagyobb városában voltunk: Kassán. A nem túl nagy létszámú magyarság azért képviseltette magát: a parkban két idős úr beszélgetését hallhattuk, a piacon magyar árusok is voltak, a Szent Erzsébet dómot egy kassai hölgy mutatta be nekünk ízes nyelvezettel. Szabadságharcunk hős fejedelmének, II. Rákóczi Ferencnek a sírját is megkoszorúztuk. Újra felcsendült a magyar himnusz.

Utolsó felvidéki napunk délelőttjén a híres dobsinai jégbarlangban csodáltuk meg a Természet alkotóerejét… Közeledve a magyar határhoz, Betléren álltunk meg legközelebb, ahol az Andrássyak kastélyát jártuk be. Rozsnyón megnéztük a magyar iskolát, a hangulatos főteret, s most már végérvényesen Magyarország felé indultunk. Elmondhatjuk, hogy felvidéki kirándulásunk egy életre szóló emlék marad mindannyiunk számára!

Stammer József és Baumgartner Éva osztályfőnök

További friss hírek