Kiállításmegnyitó Ausztriában – A kun pusztáktól a Morvamezőig

Fotó: Werner Zirnsack

„Új dimenzió a csatában a magyarok, benne a kunok szerepének az újragondolása” – mondta dr. Wolfgang Galler osztrák történész a jedenspeigen kastély új kiállításának megnyitóján, mely a II morvamezei, vagy más néven dürnkruti csatának állít emléket.

Ahogyan erről a média már többször hírt adott, ez volt az az ütközet, ahol II. Přemysl Ottokár más néven Nagy Ottokár, cseh király és a Habsburg házból származó I. Rudolf megütközött egymással, a német római birodalom fölötti tényleges hatalomért. 1278-ban az ütközet Ottokár halálával végződött. Ezzel vette kezdetét a Habsburgok felemelkedése, hogy ettől kezdve egészen 1918-ig, azaz mintegy 640 évig Európa, és benne a magyar történelem meghatározó családjaként legyenek jelen királyként, uralkodóként.

A csatában jelentős szerepet játszottak a IV. (Kun) László király által vezetett magyar seregek, benne a több ezer fős kun könnyűlovas csapat. A kunok két alkalommal is fontos időpontban kapcsolódtak be az küzdelem menetébe és voltak hatással ezzel a végkimenetelre.

Az ütközet elnevezésén mind a mai napig vitatkoznak a szakemberek. Mi magyarok gyakran a „második morvamezei csata”-ként emlegetjük. A történeti irodalomban a „dürnkruti csata” néven említik. Mivel Rudolf és László csapatai Dürnkrut, Ottokár csapatai a tőle mintegy 9 kilométerre fekvő Jedenspeigen város mellet voltak, az összecsapásra pedig valahol félúton került sor, az utóbbi időben, mint a két várost megjelölve: „Schlacht bei Dürnkrut und Jedenspeigen” nevezik az osztrákok, így tartanak róla előadást, értekezést.

1978-ban, a 700. évfordulón az osztrákok emlékparkot avattak, hatalmas kő obeliszkkel, egyidejűleg 100 schillinges emlékérmét, alkalmi bélyeget adtak ki. Emlékét mind a mai napig őrzik, emlékülést, kosztümös felvonulást, középkori vásárt/fesztivált tartanak, kétévente hatalmas történelmi lovagi tornát rendeznek a helyszínen.

Rudolf a csata után a jedenspeigen várkastélyba vonult megpihenni, intézkedni a továbbiakról – ennek az emlékét tábla őrzi a bejáratnál -, így a Habsburg dinasztia a „monarchia szülőhelyének” érzi és tartja ezt a helyet – mint kiderült – mind a mai napig. I. Rudolf külön levélben ismerte el és köszönte meg IV. Lászlónak a magyar segítséget.

2009-ben dr. Négyesi Lajos, hadtörténész, csata és hadszíntérkutató, aki maga is több alkalommal járt a helyszínen, egy halasi előadásán hívta fel a figyelmet arra, hogy az emlékezésből szinte „kimaradt” a magyarok és benne a kunok szerepe, egyáltalán a részvétele is. Mester Sándor halasi helytörténésznek ez adta az ötletet, hogy kezdeményezze az parkban egy emléktábla elhelyezését. Kiváló partnerre akadt törekvései megvalósításához a kiskunhalasi Kuruc Vitézek Nyugállományú Egyesületben, ahol a tagságon túl különösen Szegletes László elnök állt mellé, szinte személyes ügyeként is felvállalva azt. Támogatók és pályázatok segítségével meglepően rövid időn belül elkészült az emléktábla, a dürnkruti és a jedenspeigeni polgármesterek pedig örömmel fogadva a kezdeményezést méltó helyet biztosítottak annak.

Tavaly ősszel egy halasi gyökerű tiszafa csemetét ültetet el Szegletes László és Mester Sándor a helyszínen, 2018. augusztus 26-án, a 740. évfordulón pedig – népes halasi küldöttség jelenlétében – sor került a Kozma Anita szobrász és Papp Csaba kőfaragó mester által elkészített magy-német-kun nyelvű emléktábla felavatására is.

Az avatáson Fülöp Róbert kiskunhalasi, Alfred Kridlo jedenspeigeni és Herbert Bauch dürnkruti polgármesterek közösen adták át a közönségnek a magyar/kun vitézségről hírt adó emlékhelyet.

Ekkor szólt a csatáról és a „név vitáról” dr. Wolfgang Galler. A magyarokról, kunokról és a könnyűlovas harcmodorról pedig Mester Sándor tartott egy rövid előadást.
A vendéglátók ugyanekkor hozták szóba, hogy a csata emlékmúzeumát egy Interreg pályázat keretében, az Alsó-Ausztriai tartomány támogatásával és a Pozsonyi/Bratislavai, benne a Kiskárpátok múzeumainak bevonásával jelentős mértékben felújítják, örömmel fogadnának magyar, halasi közreműködést is. Koncepció a történelmi hagyományok, a gasztro- (jelen esetben a bor-) kultúra valamint a turizmus fejlesztésének az összekapcsolása.

Elmondták, hogy már a „régi kiállításon” külön ábrákban foglalkoztak a „Wundervaffe der Kumanen….reflexbogen” és a „Kumanen waren… die Leichte Kavallerie” – kérdéskörével, különösen érdekes lenne számukra pár adalék erről is az új anyagban.

Ez év januárjában érkezet a megkeresés Balo Zoltántól, aki a bécsi székhelyű „Cantat Heritage & Innovation” régész-múzeológus munkatársa, és a kiállítás egyik koncepció alkotója, „építője”, hogy Galler úr javaslata alapján ajánlatot kérjen, mi legyen, lehet az, ami helyet kap a végső kiállításon. Azt jelezte, hogy az osztrákokat különösen „megfogta” az ábrázolásokon látható, Mester által az előadásban is megemlített, jellegzetes „kunsüveg”, lehet-e erről rekonstrukciót szerezni esetleg valahogyan, valakitől?

A halasi népművelő a karcagi Barta Júlia keletkutatót, szolnoki Damjanich János Múzeum néprajzi-osztályának korábbi vezetőjét kereste meg, aki a kunszentmiklósi Vass Gergőt, az Iloncsuk szabadcsapat (kun hagyományőrző közösség) vezetőjét ajánlotta figyelmébe.

Vass Gergő készséges és segítőkész volt, ruházat ügyében a Szegeden alkotó Aba Kaszás Ákos nemezkészítő, népi iparművészhez irányította, aki vállalta is egy autentikus anyagú és színezésű süveg elkészítését. A „csodafegyver” ügyében Mester munkatársa Szűcsné Garas Tímea, aki foglalkozik történelmi íjászattal is, a solti Szalma József íjkészítő mestert javasolta. A solti szakember vállalta egy „kun tipusú” íj, tegez és nyílvessző elkészítését. Szalma úr, Vass Gergővel konzultálva, rekonstruálta a keleti nomád, húrnyerges íj-formát, és megalkotta a fegyvert. A nehézséget az okozta, hogy olyan „kiállítási tárgyat” kellett elkészítenie, ami – íjról lévén szó – felajzott állapotában is bírja az idő múlását, mégis a anyagában, kivitelében, megjelenésében a lehető legjobban hasonlít egy „igazi” harci íjhoz.

Baló Zoltán – aki egyébként zentai születésű és a szegedi egyetemen végzett – elmondása szerint, maga is egyre nagyobb érdeklődéssel vetette bele magát a csata menetének rekonstruálásába, hiszen fő tervük egy „lovagok terme”megalkotása volt, ahol a látogató találkozhat a csata animált filmváltozatával, de úgy megoldva (hangzás, látvány, kivetítő), mintha az események középpontjában lenne. Folyamatosan tartották a kapcsolatot a magyar és szlovák, felvidéki szakemberekkel, a hiteles ábrázolások miatt, hiszen azok nagyrésze a felvidéki és erdélyi Szent László legenda freskóiról adaptálhatók.
Végül is ez év februárjában Mester Sándor és Kovács Sándor nyugállományú határőr alezredes, segítségével eljuttatta az osztrák kollégákhoz a „magyar, kun” anyagot is, amit ők beépítettek a kiállításba.

Az ünnepélyes megnyitóra 2019. május 18-án került sor a jedenspeigen kastélyban.

Két szálon futott a Interreg projekt. Az egyik a Közép-Európai borászattal, „pincekultúrával” foglalkozott, hiszen mind az Alsó-Ausztriai borvidék, mind a Kis-Kárpátok régió jelentős, egymással szoros kapcsolatban álló szőlő és borkultúrával rendelkezik évszázadok óta, köztük mindössze a Morva folyó szabott földrajzi határt. Jedensepigenben régóta működik egy kisebb bormúzeum, amit most egy modern, de környezetbe illő vinotékával egészítettek ki a vár főbejárata mellett. A nyitónapi rendezvény első állomásaként „borpárbajra” került sor, a helyi és a módrai, bazini borok között, melynek az eredménye igazságos döntetlen lett.

A fő attrakciót természetesen a megújult múzeumegység megnyitója jelentette.
Alfred Kridlo polgármester meghívására Karl Wilfing az Alsó-Ausztria Tartomány elnöke, valamint több parlamenti képviselő, is megjelent, a helyi – szlovák és osztrák – polgármesterek, közéleti személyiségek között. Az ünnepséget a szépen megújult várudvaron tartották meg, ahol város, Jedenspeigen-Sierndorf fúvószenekara játszott. A moderátor a tartományi rádió ismert műsorvezetője, Birgit Perl volt.

Az egyik fő díszvendég természetesen Habsburg György újságíró, politikus volt. Elmondta, hogy maga is többször járt már itt, tisztában van vele, mit jelentett a családja, de tágabb értelemben egész Európa számára a közelben lezajlott ütközet. Érdekes lehet belegondolni, hogyan alakult volna a világ, ha Ottokár hagyja el győztesen a csatateret. De a történelemben nincs, „mi lett volna ha?” kérdésfelvetés. Sokkal fontosabbnak tartja azt, hogy az itt élő népek megalkották azt a ma már megkerülhetetlen történelmi tényezőt, amit „Közép-Európának” hívnak. Európa egyik kulturális, gazdasági jelentőségű tájegysége ez, amit a közös történelem hozott létre. És az itt élő – néha néha egymás ellen forduló, vagy egymást segítő, vagy akár valamelyikük ellen szövetséget kötő – népek ma is léteznek. Az osztrákok, a csehek, a magyarok, a szlovákok ma Európa meghatározó szereplői. Ami talán a legfontosabb, hogy ma már szabadon mehetünk egyik országból a másikban, a határ csak, mint közigazgatási fogalom létezik. És ez így van rendjén, polgárok és nem alattvalók alkotják a nemzeteket.

dr. Wolfgang Galler történész és Günther Fuhrmann a Cantat Heritage vezetője a történelmi háttérről és a kiállítás koncepciójáról beszéltek.

Ekkor jelentette ki Galler úr, az udvart már zsúfolásig megtöltő közönség előtt, hogy „új dimenzió a csatában a magyarok, benne a kunok szerepének az újragondolása” számukra. Nem, mintha korábban nem vették volna őket figyelembe, erre utal a „csodafegyver” emlékének megőrzése, a katonai együttműködés ténye, elismerése, de az elmúlt időszakban új, más, eddig talán háttérbe szorult kérdések is felmerültek, új válaszokat is megpróbálnak keresni, ezért is hasznos volt számukra is ez az átépítés. dr. Galler megköszönte Mesternek a tavalyi kezdeményezést, az akkori rövid előadást, ami még jobban ráirányította a figyelmet a témára.

Fuhrmann úr arról beszélt, hogy igyekeztek az anyagi források optimális felhasználásával egy modern, látványos, ugyanakkor szakmailag hiteles, vállalható kiállítást létrehozni. A múzeumnak ma egyszerre kell tematikájához idomulva hitelesnek lennie, de ugyanakkor a feladata közönségigényeket – gyerekek, felnőttek, laikusok, tudományos érdeklődők – is kiszolgálnia. Beemelték ezért például azt a „párbeszédet”, mely elhangozhatott Rudolf és Ottokár között, felhasználva a vetítettképes technikát, mintegy megelevenítve ezzel a két uralkodó egymással szemben elhelyezett domborművét. A kiállítás két, német és szlovák nyelven követhető. Kiemelte Baló Zoltán kollégája munkáját, mind a forgatókönyv megalkotásában, mind a hiteles történeti háttér megalkotásban, amit nagyszerűen egészített ki az általuk megálmodott „lovagok terme” ahol a csata pár perces animációja elevenedik meg, a lehetőségekhez képes hiteles formában. Ennek kapcsán köszönte meg Mesternek a közreműködést, aki a rekonstruált tárgyak ötletében, elkészíttetésben, kijuttatásban vállalt nagy szerepet.

Baló Zoltán a meg nyitó után elmondta, hogy bizony sok „szakmai vitája” volt az osztrák kollégáival, akik néha „sokallták a magyar/kun súlyozást”, de őt magát is magával ragadta az események felidézése, és amit lehetett igyekezett beépíteni a nagyközönség elé tárt anyagba.

Következett a kiállítás bejárása. Günther Fuhrmann tárlatvezetésével vonultak végig az érdeklődők a csata előzményeit, történetét és utóhatását megörökítő kiállítótermeken.

A modern igényeknek is megfelelő hanghatásokat és vizuális technikát felvonultató bemutatót nagy figyelemmel követték a jelenlévők. Sokan hallgatták újra és újra a két uralkodó „élőszavas vitáját”, csodálták meg az eseményről készült festmények – közöttük a magyar Than Mór – képi világát.

Igazán korrekt helyet és szerepet kapott a magyar történelmet bemutató felület. Egy egész kissebb terem visz végig az Árpád-ház történetének legfontosabb eseményein, a honfoglalástól a tatárjárás utáni évekig. Feszty Árpád körképének egy részlete is helyet kapott csakúgy, mint a Vajk megkeresztelése, vagy a tatárok bejövetele.

Az egyik falon van a „kun anyag”. Egyik oldalon tájékoztató szöveg a kunokról, IV. Lászlóról, akit a jól ismert Képes Krónikabeli ábrázolással jelenítettek meg: kaftánban, kunsüveggel, talán nem véletlenül.
Hatalmas táblaképen tárul a látogató elé, kinagyítva a kakaslomnici Szent László legenda ábrázolás kun harcos képe.
Mindezek mellett kapott helyet a Szalma József által alkotott íj, tegez és nyílvesszők, valamint egy bábu, amin jelzésszerű kun öltözék van, fején pedig a jellegzetes kunsüveg, Aba Kaszás Ákos munkája. Minden korrektül feliratozva.

A kiállítás elején Mester Sándort bemutatták Habsburg Györgynek, akit így köszöntött:
– Mester Sándor vagyok, Magyarországról, Kiskunhalasról és így én most a kunokat is képviselem.
Itt újra összefutottak, és a halasi helytörténész Habsburg Györgynek, Kridló polgármester úrnak, Wilfing tartományi elnöknek bemutatta a kiállítás ezen részét, szólt pár szót a tárgyak alkotóiról is.
A bemutatkozáskor, Habsburg György egyébként tudta kik voltak a kunok és mi volt a szerepük a csatában, mondván, hibátlan magyarsággal:
„ – Igen, az első rohamot ők vezették, jó harcosok voltak….”

A kiállítás megnyitó után a várudvaron még sokáig tartott a fúvószenekari koncert, a „borpárbaj” újraértékelése, a „vinotéka bekapcsolása a vár vérkeringésébe”, a baráti beszélgetés a látogatókkal, szakemberekkel, érdeklődőkkel.

Mester Sándor elmondta, hogy információi szerint ez év augusztus 10-én, Kiskunhalasról, a Kuruc vitézek Nyugállományú Egyesület tagjai egy buszos kirándulás keretében részt vesznek a lovagi szemlén, a „Mittelalterfest in Jedenspeigen” rendezvényein, és természetesen megtekintik a múzeumot is, hiszen az – nem is kicsit – a „miénk” is.

További friss hírek