Tudtad, hogy valójában ki a Mikulás?

December ötödikén a gyerekek izgatottan kiteszik az ablakba kifényesített csizmáikat, amibe a Mikulás az éjszaka leple alatt elhelyezi ajándékait. A jó gyerekek csokoládét, míg a rosszak virgácsot kapnak. De honnan ered ez a hagyomány?

Az első ajándékozás történetét a Legenda aurea (Arany legenda) rögzíti. A történet középpontjában Miklós áll, aki Myra püspöke volt. A legenda egyik változata szerint a püspök hírét vette annak, hogy egy szegény ember nem tudja hozomány hiányában kiházasítani három leányát. A szégyen elkerülése érdekében Miklós akcióba lendült, és titokban megajándékozta a családot: egy egy arannyal teli erszényt hagyott a család ablakában, mégpedig három éjjelen keresztül. Az élelmes apa a harmadik éjjelen megleste a rejtélyes adományozót, és kifejezte köszönetét Miklós püspöknek.

Bár nem tudhatjuk, hogy a fenti események valóban megtörténtek -e, vagy az egész csak legenda, de mégis megvilágít egy bibliai igazságot. Nevezetesen azt, hogy az ember nem lehet szociálisan érzéketlen azok felé, akik például anyagi területen küzdenek. A mózesi törvény kiemeli, hogy a tehetősebb állampolgárok támogassák azokat, akik képtelenek magukat ellátni. Isten szociális ellátásában előkelő helyet foglalnak el a gyerekek (akik nem tudnak magukról gondoskodni), az özvegyek és árvák (akik önhibájukon kívül elvesztették azt a személyt, aki eltarthatná őket), valamint a léviták (akiknek a kiszolgáltatottságát az adta, hogy nem rendelkeztek vagyontömeggel, és Izrael tizedeiből éltek). A mózesi törvény betartása magával vonta azt, hogy ezek a személyek nem tudtak véglegesen elszegényedni, hanem a társadalom mentőövet dobott a számukra. Persze ez akkor működött, ha az ókori Izrael megtartotta a törvényt, viszont nem is egy esetben olvasunk arról a prófétai könyvekben, hogy a bűnös nép érzéketlen lett a szükségben lévők felé.

Az Újszövetség is arról tájékoztat minket, hogy Jézus korának vallási vezetői gyakran aránytévesztésbe kerültek: mindenből fizettek tizedet, adtak a templom számára ajándékot, sőt a farizeusok Illés példáján felbuzdulva szegény özvegyasszonyokon élősködtek. Ezeket az arcpirító tetteket Jézus is a szemükre vetette, ugyanakkor nagyon reálisan viszonyult ehhez a kérdéshez. Egy helyen kifejtette, hogy szegények mindig lesznek közöttünk, akikről gondoskodni szükséges. Nyilván az ilyen karitatív szolgálat színtere első körben a család, de amennyiben egy személy anyagi lehetőségei megengedik, és nyitott szemmel jár, akkor felfedezhet szűkebb-tágabb környezetében hiányokat. A Biblia szerint aki egy szűkölködőn segít, az a világ Teremtőjének ad kölcsönt, és Isten nem marad adósa a jótékonykodónak.

Bár a Mikulás ünnep családi eseménnyé alakult az évszázadok folyamán, mégis elsősorban arra tanít, hogy vegyük észre a környezetünkben a problémákkal küszködő személyeket, és ha megtehetjük, segítsük meg őket. János apostol arra figyelmeztet minket, hogy ne szóval szeressük az embertársainak (mert azt ugye könnyű), hanem a segítség nyújtásunk nyilvánuljon meg konkrét cselekedetekben is.

Papp Zsolt teológus

További friss hírek

Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálja, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. Rendben Olvasson tovább

Adatvédelem és a sütik irányelve

Tudtad, hogy valójában ki a Mikulás?

December ötödikén a gyerekek izgatottan kiteszik az ablakba kifényesített csizmáikat, amibe a Mikulás az éjszaka leple alatt elhelyezi ajándékait. A jó gyerekek csokoládét, míg a rosszak virgácsot kapnak. De honnan ered ez a hagyomány? Az e...